|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 32 találat | lapozás: 1-30 | 31-32 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Pecican, Ovidiu 2001. február 17.Márciustól önálló lapként jelenik meg a második évfolyamában lépő Provincia - jelentették be febr. 16-án sajtóértekezlet keretében a szerkesztők. A magyar és román nyelven kiadott lap egy éve a Krónika, illetve a Ziua de Ardeal havi mellékleteként került az olvasók elé. Az "önállósodást" a költségeket felvállaló kiadó, az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja tette lehetővé. Amint az a januári-februári összevont számban Molnár Gusztáv politológusnak, a lap egyik felelős szerkesztőjének a Provincia egyéves pályafutását értékelő írásából kiderül, teljesítették a célt: "sikerült megteremteni az erdélyi és bánsági nyilvánosságban egy olyan közös fórumot, amelyben az erdélyiséget identitásuk fontos, de nem kizárólagos elemének tekintő román, magyar és német értelmiségiek otthon érzik magukat, és hasonlóképpen értelmezve a legfontosabb fogalmakat és kategóriákat, értelmes és hasznos eszmecserét tudnak folytatni egymással". A szerkesztőgárda tagjai között van Alaxandru Cistelecan (felelős szerkesztő), Ágoston Hugó, Bakk Miklós, Mircea Boari, Marius Cosmeanu, Caius Dobrescu, Sabina Fati, Marius Lazar, Ovidiu Pecican, Traian Stef, Szokoly Elek, Daniel Vighi. /Önálló Provincia. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./ Molnár Gusztáv "Budapest és Kolozsvár között ingázó politológus" és Daniel Vighi, a szerkesztőbizottság tagja február 15-én Temesváron bemutatták az önállósult Provincia folyóiratot. A Provincia megteremti az erdélyi és a bánsági nyilvánosságban azt a közös, transzetnikus vitafórumot, amelyben román, magyar és német értelmiségiek egyaránt otthon érzik magukat, jelentette ki Molnár Gusztáv. A Provincia és a köré csoportosuló értelmiség számára a nemzeti identitásnál fontosabb a közép-európai, illetve földrajzilag jobban körülhatárolva az erdélyi és bánsági identitás. Úgy tűnik, a Provincia hasábjain, a transzszilvanizmus közös nevezőjén sikerült egy olyan román-magyar-német értelmiségi párbeszédet beindítani, amelynek során végre megbeszélhetjük közös dolgainkat, leásva az ellentétek gyökeréig és felmutatva a bennünket összekötő értékeket. - Egy román regionalista pártra gondolnak, amely nyitott lenne a magyarság és a kisebb nemzeti közösségek felé - fejtette ki Molnár Gusztáv. /Pataki Zoltán: Bemutatkozott az önálló Provincia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./2001. március 24.Az Európa Klub 2000 tavaszán indult, a KMDSZ egyik szakosztályaként. Tagjait a Babes-Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Karának magyar diákjai közül toborozza. Céljuk az európai gondolkodásmód terjesztése az erdélyi fiatalság körében. A legútóbbi Bálványosi Nyári Egyetemen megszervezték az Európa-sátrat, ahol előadást tartott Smaranda Enache, Ovidiu Pecican, Bárdi Nándor, Kántor Zoltán. A roma kultúrát is szeretnék megismerni és megismertetni másokkal. /Mészely Réka: Bemutatkozik az Európa Klub. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./2001. május 7.Máj. 7-én kezdődik a kolozsvári könyvkiadók seregszemléje. A magyar kiadók közül a Kriterion, a Polis és a Kalota lesz jelen. Cseke Péter, a Korunk szerkesztője az általa gondozott Erdélyi klasszikusaink és kortársaink sorozatban megjelent köteteket ismerteti (Éger Veronika: Székely János történelmi drámái; Pomogáts Béla: Kuncz Aladár), Jakab Márta, a Kriterion szerkesztője pedig Jósika Miklós Abafiját és Makkai Sándor Sárga vihar című történelmi regényét. Fodor Sándor író Bimbi tábornok és A tizenegyedik üveg köteteiről beszél, majd dedikál is. A kiadó legújabb, román nyelvre fordított könyveit (Kornai János: A változás kikövezetlen útja, Gergely András: Magyarország története, Miskolczy Ambrus: A brassói román levantei kereskedőpolgárság kelet-nyugati közvetítő szerepe (1780-1860), Bibó István és Szűcs Jenő: Kelet és Nyugat között) Ovidiu Pecican történész mutatja be. /T. Bense Erika: Legújabb kiadványaikat mutatják be. = Krónika (Kolozsvár), máj. 9./2001. május 25.Máj. 23-án Kolozsváron tartották az Apostrof és a Korunk folyóirat közös szervezésében a magyar-román kulturális kapcsolatrendszer előadássorozat újabb értekezletét. Elsőként Ovidiu Pecican, a Provincia folyóirat társszerkesztője tartott előadást Románok a középkorban, identitástudat és politikai cselekvés címmel. Zárszavában Tóth Zoltán munkásságát méltatva elmondta, ő is nagymértékben hozzájárult a románság középkori történelmének felderítéséhez. Dávid Gyula Tóth Zoltán munkásságát méltatta, aki az 1956-os forradalom áldozata lett. Végül kötetlen beszélgetés alakult ki a nacionalizmusról. /Borbély Tamás: Nacionalizmus a harmadik évezredben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./2001. december 10.A Provincia című folyóirat kezdeményezésére román és magyar értelmiségiek memorandumot intéztek a román parlamenthez és pártokhoz. A dokumentum Románia regionális szerkezetű állammá való átalakítását javasolta. A memorandumot szerzői eljuttatták a román parlamenthez, a nagyobb román pártokhoz és az RMDSZ-hez. Kezdeményezésükről tájékoztatják az Európai Parlamentet, illetve az EU szintjén a regionális érdekeket képviselő Régiók Bizottságát is. A Memorandum regionális tanácsok vagy tartományi parlamentek létrehozását javasolja, melyek a régiók székhelyén, illetve a tartományi fővárosokban működnének. A többnemzetiségű régiókban - a Bánságban, Erdélyben vagy Dobrudzsában - kialakítható az a regionális identitás, amelyek révén meghaladhatóvá válnak a korábban kiéleződött nemzetiségi konfliktusok. A Memorandum aláírói: Antik Sándor képzőművész, Alexandru Cistelecan, Caius Dobrescu, Traian Stef, Daniel Vighi írók, Ovidiu Pecican történész, Marius Cosmeanu szociológus, Szokoly Elek, Hadházy Zsuzsa, Ágoston Hugó közírók, Molnár Gusztáv és Mircea Boari politológusok. A lista nyitott a további csatlakozók számára. /Régiók kialakítását javasolják. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./2002. március 20.A Pro Europa Liga a marosvásárhelyi "fekete márciusra" emlékezve az idén is megszervezte a márc. 24-ig tartó, A tolerancia és interkulturális párbeszéd hete elnevezésű rendezvénysorozatot. Ennek keretében bemutatták a Provincia 2000 című kötetet. A bemutatón a kötet szerkesztői és szerzői voltak jelen: Molnár Gusztáv politológus, a Budapesti Teleki Alapítvány kutatója, Marius Lazar szociológus, a kolozsvári Interkulturális Kutatóközpont elnöke, Ovidiu Pecican történész, Marius Cosmeanu szociológus és Ágoston Hugó, a Krónika főmunkatársa. A kiadvány "egy kötetre való cikk az erdélyi és a bánsági regionalizmusról". A két nyelven (ezer példány románul, ötszáz magyarul) megjelenő könyv a Provincia folyóiratban közölt írásokat tartalmazza. Molnár Gusztáv elmondta, lehet, hogy érdekes folyóirat a Provincia, de a nehézkes terjesztés miatt kevésbé ismert. "Romániában görcsös a ragaszkodás az egységes államhoz" – állapította meg Molnár Gusztáv. – Márc. 21-én Szatmárnémetiben bemutatják Salat Levente Etnopolitika – A konfliktustól a méltányosságig – Az autentikus kisebbségi lét normatív alapjai című könyvét. /Antal Erika: Megemlékeztek a fekete márciusról. A tolerancia és az interkulturális párbeszéd hete. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./2002. szeptember 19.Az A Hét közölte magyar fordításban Ovidiu Pecican ismertetését. Megjelent a tíz kötetre tervezett A románok története /Román Akadémia, Bukarest, 2001/. A munkálatokat Dan Brindei és Virgil Candea akadémikusok irányították, akik Ceuasescu rendszerét is kiszolgálták. Ceausescu meg akarta teremteni a múlt kanonikus, nacionalista változatát. A megjelent köteteteket alacsony röptű és tradicionalista koncepció fogja össze, hangsúlyozta Ovidiu Pecican. Ezek a kötetek a román történelem nacionalista verzióját adják, ortodox alapú, államközpontú és heroizáló szemléletű. Egy dák nép azonosításának érdeke, és állami létének ráillesztése nagyjából Románia mai területére a történelmi valóság semmibe vétele, nem meggyőző történelmi manipuláció. /Ovidiu Pecican: A románok nacionalista és konzervatív története. Fordította: Ágoston Hugo: A Hét (Bukarest), szept. 19./2003. április 26.Ovidiu Pecican Aradon született, Kolozsváron szerzett történészi diplomát. Az erdélyi középkorral kezdett foglalkozni, az írott források értelmezését tartja elsődlegesnek.Az Árpád- és Anjou-kori románokkal foglalkozó könyvében kulturális kérdésként foglalkozott a románok erdélyi jelenlétével. A román történelemtudomány "a hazafiság és a romantika egy nagyon nehezen emészthető keveréke" - vallja Pecican. A románok későn tettek meg dolgokat, ez történt a nemzetállammal is. "Az első egyesülésre, mint tudjuk, csak 1859-ben került sor, akkor is a szabadkőművesek hathatós együttműködésével." Szerinte a magyar-román ellentét megmarad a történelemtudományban, a nézetkülönbségek még fokozódnak is, abban az értelemben, hogy egyre több nézőpont, megközelítésmód alakul ki. E kérdésnek a magyar történelemtudományban négy-öt megközelítése is van. Pecican harcolt az alternatív történelemkönyvekért. Elmondta, hogy néhány szenátor Goebbelsként e könyvek nyilvános elégetését javasolta, akkor elkötelezettjévé vált az ügynek. Szerinte lejárt az etnikai határok ideje, s a globalizáció, az internet világában nincs értelme szétválasztó modellről beszélni. A magyar egyetem kérdésében nem látja okát annak, hogy a román állam miért ne finanszírozzon egy ilyen egyetemet, ha a magyarok ezt akarják. Csupán néhány minimálfeltételnek kell eleget tenni. Ezek a következők: az emberek legyenek jóhiszeműek, a terv irányuljon egy közös célra, és a kapcsolatok legyenek korrektek. A regionális szolidaritás ilyen tervből lett fontos fogalommá. /Ami fontos: legyenek közös terveink. Beszélgetés Ovidiu Pecican kolozsvári történésszel, a Provincia-csoport tagjával. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 26./2003. november 8.Nov. 6-án bemutatták be a Korunk folyóirat legújabb, csángókkal foglalkozó számát Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában. A Kriza-társaság programjának keretében néprajz szakos diákok kutatták a témát, a lapszám túlnyomó részét dolgozataik teszik ki. Helyet kap a lapszámban Ovidiu Pecican Ki a csángó? című írása is. Tánczos Vilmos néprajzkutató elmondta: 1945 óta összesen 74 olyan kötet jelent meg, amely a csángókkal foglalkozik, ez is azt bizonyítja, hogy nemzetközi érdeklődésre számot tartó problematikáról van szó. /S. B. Á.: Korunk soft project. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./2004. december 4.A hatalom szövegei. Dokumentumok a romániai magyarságról (1945-1989) címmel rendeztek konferenciát Kolozsváron dec. 2-4. között. Az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja magyar és román történészeket, illetve szakértőket hívott meg a fórumra. A vitaindítókat többek között Stefano Bottoni, Francois Bocholier, a Központnak a témával kapcsolatos forráskiadványát szerkesztő Lucian Nastasa, Fülöp Mihály, Vincze Gábor, Marius Diaconescu tartják, a moderátorok között Csucsuja István, Dragos Petrescu, Ovidiu Pecican nevei szerepelnek. Salat Levente, a Forrásközpont igazgatója szerint a román-magyar kapcsolatok esetében államszinten javulásról lehet beszélni, azonban számolni kell az előítéletek tömeges jelenlétével. A konferencia célja a közgondolkodás árnyalása lenne. Camil Muresan akadémikus az előítéletek kialakulásának történetét vázolta megnyitó beszédében. Az 1918-1944. közötti időszak ebben a tekintetben talán a legszerencsétlenebb periódus volt, ezt akkor nem tudta ellensúlyozni a magyar és a román értelmiség egymásra figyelése. Szász Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia kutatója elmondta, a „másikról" alkotott kép minduntalan változik a történelem során. /(Rostás-Péter Emese): Konferencia a román-magyar kapcsolatokról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./2006. május 26.Az Új Magyar Szónak nyilatkozó szemtanúk szerint sem írtak alá alapító okiratot a kolozsvári Babes és Bolyai egyetemek 1959-beli, pártdöntésre végrehajtott egyesítésénél. Ennek alapján meglehet, hogy jogilag nem is létezik a mai Babes-Bolyai Tudományegyetem. Az alapító okirat hiányát a Bolyai Kezdeményező Bizottság vetette fel, a felsőoktatási intézmény vezetősége szerint ezt a kérdést a volt kommunista intézmények és személyek kivizsgálására hivatott szervekre kellene bízni. „Mindennemű jogi formaságot mellőző pártdöntés volt a Babes és a Bolyai Egyetem egyesítése. Nem tudok róla, hogy bármiféle alapító okirat létezett volna a két tanintézmény összeolvasztásánál” – mondta el Péter György professzor, aki 1959-ben személyesen is jelen volt azon a nagygyűlésen, ahol Nicolae Ceausescu bejelentette a két egyetem egyesítését. „Az 1956-os események után személyesen Ceausescu jött Kolozsvárra, hogy elemezze a helyzetet, ő irányította a két egyetem egyesülését. A fő érv az volt, hogy a magyarság nem élhet szeparatizmusban” – emlékezett a fél századdal ezelőtti eseményekre a professzor. Kása Zoltán volt rektor-helyettes szerint az akkori minisztertanácsnak kellett volna alapító-okiratot kibocsátania, ilyen viszont nem létezik. Kötő József oktatásügyi államtitkár szerint a volt Bolyai Egyetem megszüntetése mindenképpen elfogadhatatlan lépés volt, amely jogorvoslatot kíván. Eközben a BBTE jogászai is megkezdték a kutatómunkát az ügyben, jelezte Ovidiu Pecican, a BBTE szóvivője. Nicolae Bocsan, a BBTE rektora közleményében élesen bírálja a BKB tagjait, és azt javasolja, hogy „hagyják a történelmet a történészekre, ezt a kérdést pedig a volt kommunista intézmények és személyek kivizsgálásával foglalkozó hivatalos szervekre, ők pedig foglalkozzanak azzal, amiért az egyetem fizeti őket. Ha nem tetszik a jelenlegi helyzet, szabadon távozhatnak” – áll a rektor közleményében. /Debreczeni Hajnal: Egy szemtanú az egyesítésről. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./2006. június 15.Június 14-én leleplezték az első kolozsvári egyetem, a Báthory István fejedelem által alapított jezsuita kollégium megalapítására emlékeztető táblát. A táblán a Báthory-ediktum latin szövege mellett csak román felirat szerepel. A magyar fordítást az Erdélyi Magyar Ifjak sokszorosította és az éjszaka folyamán több helyre – köztük az emléktáblára is – kiragasztotta, de ezt órák alatt eltüntették a falakról, oszlopokról. A leleplezés után a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) jelen levő rektor-helyettese, Nagy László elmondta: már huzamosabb ideje kérik az egyetem vezetőségétől azt, hogy – amint egy multikulturális egyetemen szokás – valamennyi felirat jelenjen meg magyar nyelven is. Örült volna annak, ha ezen a táblán is megjelenik a magyar nyelv, különös tekintettel arra, hogy Báthory István a magyar nemzetet képviselte – fogalmazott a rektor-helyettes. /E.-R. F.: Magyar tiltakozás és bíborosi diplomácia. Báthoryra is románul emlékezik a BBTE. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./ Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke elmondta: céljuk az volt, hogy felhívják a figyelmet: a multikulturalizmus elvét csak hangoztatja, nem gyakorolja a BBTE. Az emléktáblát Andrei Marga, az Akadémiai Tanács elnöke, és Zenon Grocholewski bíboros, a Katolikus Nevelés Kongregációjának prefektusa, a Gergely Pápa Egyetem nagykancelláriája leplezte le. A magas rangú vatikáni méltóság Jean-Claude Périsset bukaresti apostoli nuncius és Jakubinyi György gyulafehérvári érsek kíséretében érkezett Kolozsvárra, felkereste a görög katolikus és az ortodox teológiát is. Andrei Marga visszautasította, hogy válaszoljon a sajtó kérdéseire. Ovidiu Pecican, a BBTE szóvivője az ÚMSZ-nek kifejtette, nem akartak senkit megsérteni azzal, hogy az állam hivatalos nyelvén és latinul feliratozták az emléktáblát. /Debreczeni Hajnal: Magyarul nem emlékeznek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./2007. július 2.Alternatívák a magyar érdekképviseletben címmel kerekasztal-megbeszélést rendezett a hét végén, Marosvásárhelyen a Szabadelvű Kör, melyen meghívottként részt vettek Smaranda Enache, a Pro Europa Liga elnöke, Magyari Nándor László szociológus és Ovidiu Pecican történész. Ezt megelőzően Marosvásárhely főterén a szimpatizánsok vagy érdeklődők találkozhattak, érdeklődhettek, és aláírásukkal támogathatták a Szabadelvű Kör platformként történő újra bejegyzését. Eckstein-Kovács Péter szenátor, a Szabadelvű Kör elnöke szerint a magyar közösség csak úgy tud a továbbiakban politizálni, ha „abszolút regionáliscentrikus” politikát dolgoz ki. „A régiókon belül létre kell hozni a helyi parlamenteket. Erdélyben a magyarság 20-22 százalék, egy regionális parlamentben lesz helye több magyar pártnak is” – mondta Eckstein. /Bögözi Attila: „Régiókban kell gondolkozni”. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./2007. július 21.Demokrácia-deficit Romániában és Magyarországon címmel zajlott július 20-án beszélgetés a tusnádfürdői nyári szabadegyetemen. Gabriel Andreescu egyetemi oktató az igazságügy terén található visszásságokra hívta fel a figyelmet. Szerinte a román alkotmánybíróság nem a demokrácia pillére, megkérdőjelezhető, politikai befolyástól sem mentes döntéseket hoz. Az ügyészség nem tartja be a demokrácia alapvető játékszabályait, semmibe veszi az ártatlansági vélelmet, és viszonylag gyakran alapvető állampolgári jogaiban sérti meg azokat, akiket valamilyen ügyben vizsgál. Lányi András magyarországi előadó kijelentette: 2007 történelmi dátum Magyarországon a demokrácia megcsúfolásában, erre az egyik legsúlyosabb példa a nemzeti vagyon kiárusítása, nagy részének idegen magánkézbe kerülése. „A demokrácia nem az, amikor a többség és a kormány bármit megtehet, hanem ellenkezőleg” – hangsúlyozta. „A román és a magyar történelem nem demokratikus rendszerek sora, csak nagyon rövid ideje tanuljuk a demokráciát” – mutatott rá Ovidiu Pecican történész. Eckstein-Kovács Péter szenátor az RMDSZ-en belül tapasztalható demokrácia-deficitről szólva elmondta: ez a párt szervezeti jellegéből is adódik. Baj, hogy például az SZKT tagjait nem választják, hanem küldik. Hogyha az SZKT a parlamentnek felel meg, létezni kellene „pártoknak” is, ezt a szerepet pedig a különböző politikai platformok tölthetnék be. Hangsúlyozta: a verseny hiánya rossz hatással van az érdekképviseletre, mindenki igyekszik „jóban lenni” a felső vezetéssel. Megoldást azt jelenthetne, ha átszerveznék a struktúrát, és minden tisztséget titkos szavazással lehetne betölteni, mivel most „be vannak betonozva” az emberek a vezető pozíciókba. /Farkas Imola: Lábbal tiporják a demokráciát? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 21./2008. augusztus 28.A néhány napja megjelent Nyilvános tiltakozás című közleményt, a Daniel Vighi temesvári író, újságíró kezdeményezését, amelyben Traian Stef, a nagyváradi Gheorghe Sincai Megyei Könyvtár igazgatójának a könyvtár éléről való feltételezett menesztése ellen tiltakozott, mintegy 63 író, irodalomkritikus, történész, és képzőművész írta alá A közlemény szerint Stef „hibája” az, hogy a könyvtár igazgatójaként olyan irodalmi rendezvényeknek adott helyet – a budapesti Noran Kiadó közvetítésével – amelyeknek meghívottjai Esterházy Péter, Konrád György, Spiró György, Bodor Ádám, Závada Pál, Ágoston Vilmos, Hubay Miklós, valamennyi nemzetközi hírnévnek örvendő író. „Emiatt – írja a közlemény – a Bihar Megyei Tanács útilaput kötne Traian Stef talpára, azzal vádolva őt, hogy »románellenes árnyalatú magyar kulturális rendezvényeket támogatott«. Az aláírás-listán nem csupán Romániában élő értelmiségiek neve szerepel, hanem Ausztrália, Németország, Franciaország, Amerikai Egyesült Államok, Lengyelország, Svájc is jelen van egy-két név erejéig, de a legtöbb szignó mégiscsak romániaiaktól érkezett. Íme a szöveg: „ A románellenesség és a »nem adjuk el az országot« szlogen jegyében időnként felélednek a Ceausescu-féle kulturális fasizmus idejéből örökölt primitív és képzelőerő-hiányos támadások, amelyek újabban Traian Stef ellen irányulnak”. A közleményt küldő feladó, Daniel Vighi ugyanakkor megjegyzi levelében: „Íme, ismét egy eset, amikor a nacionalizmust politikai ürügyként használják fel egy sikeres menedzser és kultúrember leváltására, a nagyváradi politikai klientúra érdekében. ”Kiderül a Nyilvános tiltakozás szövegéből, hogy Traian Stef „csupa hazagyűlöletből olyan nagyszerű antológiát állított össze”, amelyben tíz kortárs román novellista, a nyolcvanas nemzedék tagjainak művei olvashatók magyar nyelvű fordításban, a kötet a már említett Noran Kiadónál jelent meg, Esterházy Péter előszavával. „A budapesti Ünnepi Könyvhéten az antológiát Konrád György mutatta be, a könyvvásár egyik legfontosabb eseményeként számon tartva” –, zárul a közlemény. A listán olyan neveket találhatók, mint például: Horia Roman Patapievici, Vladimir Tismaneanu, Andrei Oisteanu, Ioan T. Morar, Ioan Grosan, Nicolae Prelipceanu, Dumitru Tepeneag, vagy Anamaria Beligan, Carmen Musat, Ovidiu Pecican stb. – Traian Stef még a helyén van. /Köllő Katalin: Civil kurázsi. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./2010. november 15.Magyarok Európa közepénFiatal politológusok tanácskoztak a kincses városban Kolozsvárott szervezték meg idén november 11-14. között a Kárpát-medencei Fiatal Politológusok Konferenciáját, amelynek központi témája a magyar érdekérvényesítés Európa közepén, az integráció, a stratégiai partnerségek és a határon túli magyarok függvényében. A rendezvényt első alkalommal szervezik teljességében Magyarország határain kívül. A konferencia nyitónapján, csütörtökön Prőhle Gergely, a magyar külügyminisztérium helyettes államtitkára vázolta a jövő évi magyar EU-elnökség prioritásait, bemutatva azokat az irányvonalakat, amelyek mentén érvényesíteni lehet a magyar érdekeket. A nap második előadásán Bakk Miklós, Szász Alpár Zoltán és Bodó Barna politológusok, a Babes-Bolyai Tudományegyetem, illetve a Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti Karának oktatói az erdélyi magyar közösségépítés történetét és modelljeit ismertették. Pénteken a magyar-román viszony román szempontból való áttekintésére került sor: Gabriel Badescu és Gabriel Andreescu politológusok, valamint Ovidiu Pecican történész elemezték a román fél államközi és kisebbségi politikáját. Délután ugyanezt a partnerséget magyar szempontból értelmezte Füzes Oszkár, Magyarország romániai nagykövete, Sógor Csaba európai parlamenti képviselő (RMDSZ) és Horváth István szociológus. Az előadáson Horváth István bemutatta a két állam, Magyarország és Románia viszonyát a rendszerváltás utáni első évtizedben, míg Füzes Oszkár a jelenlegi állapotot és a két ország irányvonalait ismertette. Sógor Csaba EP-képviselő európai vonatkozásban beszélt a magyar-román partnerségről. Véleménye szerint az Európai Unióban, amely egy egységes Európára törekszik, nem elegendő, ha csupán a szomszéd országokkal találjuk meg a közös irányvonalakat, hanem a többi tagállammal is együtt kell működni. Az egyes országoknak hasonló problémákkal kell szembenézniük mezőgazdasági, környezetvédelmi, energiahatékonysági, szociális vagy éppen kisebbségvédelmi kérdésekben. Példaként említette a Duna stratégiát, amelynek a kidolgozásához a Duna menti országok zökkenőmentes együttműködésére van szükség, valamint szót ejtett arról is, hogy kisebbségi kérdésekben akár a lengyelek is partnereink lehetnének. Sógor Csaba szerint bár Románia a maga sajátos történelmi, politikai és gazdasági fejlődése következtében lemaradt a nyugattól, nem lehetetlen az ország felzárkózása. "Tanulnunk kell a hibáinkból és gyakorolnunk kell a nyugaton bevált példákat. Mindehhez a jó partnerségi kapcsolatok is segítséget nyújthatnak" – véli a képviselő. Sógor Csaba előadása során hangsúlyozta: csak akkor lehet erős magyar-román partnerséget kialakítani, ha mind a határon túl, mind Erdélyben megvalósul egy erős magyar-magyar együttműködés is". Vasárnap Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára a magyar állam nemzetpolitikai koncepcióját mutatta be, majd Kovács Péter (RMDSZ), Orbán Balázs (MPP) és Gergely Balázs (EMNT) vitázott az erdélyi magyar politikai képviseletről, végül pedig a nemzeti érdek és európai identitás összefüggéseiről beszélgetett Egyed Péter, Salat Levente és Demeter Attila. Népújság (Marosvásárhely) 2011. január 13.Kolozsvári szabadelvű értelmiségiek is tiltakoznak a magyar médiatörvény ellenFelhívás az európai intézményekhez címmel felhívást tett közzé több közép- és kelet-európai közéleti személyiség, amelyben magyar médiatörvény előírásai ellen tiltakoznak. A kibocsátók és a csatlakozók között erdélyi közéleti személyiségek is vannak Felhívás az európai intézményekhez címmel felhívást tett közzé több közép- és kelet-európai közéleti személyiség, amelyben magyar médiatörvény előírásai ellen tiltakoznak. „Az alulírottak részt vettek a közép- és kelet-európai kommunista rendszerek elleni demokratikus ellenzéki mozgalmakban. Azért harcoltunk, hogy nemzeteink csatlakozhassanak az európai demokráciák közösségéhez. Nem feledtük el, hogy hataloméhes kormányzatok képesek elrabolni az alapvető jogokat. Ezúttal egyenesen az Európai Unió szeme láttára rombolják le a demokrácia garanciáit, holott ezt a szövetséget éppen annak a biztosítására hozták létre, hogy közös értékeink oszthatatlanok maradjanak. Súlyos veszélybe került a szabadságban egyesült Európa célkitűzése. Megtörtént az, amit az Európai Unió hivatott megakadályozni, és amit sokan elképzelhetetlennek tartottak: az Unió határain belül, a 2004 óta tagállam Magyarországon, felszámolták a liberális demokráciát” – áll a dokumentumban. A kibocsátók között szerepel Demszky Gábor, Budapest volt főpolgármestere, Smaranda Enache, a Pro Europa Liga elnöke, Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság volt elnöke, Cs. Gyímesi Éva egyetemi tanár, Vaclav Havel, Csehország volt elnöke, Konrád György író, Magyar Bálint, volt magyar oktatási miniszter, az SZDSZ alapító tagja, Adam Michnik, a Gazeta Wyborza volt főszerkesztője, Pető Iván, az SZDSZ alapítója, Andrei Pleşu, volt román külügy- és művelődési miniszter. Ugyanakkor a csatlakozók között szerepel Ovidiu Pecican kolozsvári, egyetemi tanár, Bányai Péter politológus és Szilágyi Júlia egyetemi tanár. Szabadság (Kolozsvár) 2011. január 27.Múzeumok „éjszakája”Az érintett intézmények és a kolozsvári kulturális élet több ismert személyisége – köztük Tompa Gábor színházigazgató – is tiltakozik az ellen, hogy a Kolozs megye költségvetéséből működtetett három múzeumot vonják össze egyetlen múzeummá. Az intézkedést a megyei önkormányzat gazdasági osztálya javasolja, takarékossági megfontolásokból. Az elképzelések szerint a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum, a Transilvania Néprajzi Múzeum és a csucsai Octavian Goga Emlékmúzeum olvadna össze. Fekete Emőkétől, a Kolozs megyei önkormányzat RMDSZ-es alelnökétől megtudtuk, a javaslat tavaly decemberben hangzott el először, csak akkor még nem tárták az érintettek elé. Idén január 18-án azonban, egy szakmai fórumon a három múzeum is értesült a tervekről. Akkor a múzeumok vezetői komoly szakmai érveket sorakoztattak fel az intézkedés ellen, ezekkel az RMDSZ frakció teljes mértékben egyetértett. „Három, már brandként számon tartott intézményről van szó, hosszú utat kellett megtenniük, hogy arculatukat kialakítsák, a további fejlődésre is akkor képesek, ha önállóságot tudunk biztosítani számukra. Összevonásuk esetén elvesztenék jellegzetességeiket, ez pedig negatív következményekkel járna a város kulturális életére” – magyarázta a megyei tanács alelnöke. Călin Stegerean, a SzépMűvészeti múzeum igazgatója szerint az összevonás egyenesen az intézmények elsorvadását jelentené. „Olyan kulturális intézményekről beszélünk, amelyek nagy hagyománnyal, hírnévvel rendelkeznek országszerte, de meg merem kockáztatni, hogy nemzetközi viszonylatokban is. Ezek az intézmények pont az önállóságukkal tudják biztosítani a város kulturális turizmusát és ennek a gazdasági vonatkozásait. Egész egyszerűen arról van szó, hogy az említett múzeumoknak akkora és olyan minőségű gyűjteményei vannak, amelyek vonzóvá teszik a külföldiek számára is a Kolozsvárra való látogatást. Ez a vonzerő az intézmények összevonásával teljesen megszűnne” – fejtette ki lapunknak Călin Stegerean. A Szépművészeti Múzeum igazgatója tegnap juttatta el a megyei tanácshoz annak a 27 személyiségnek az aláírását tartalmazó levelet, akik ellenzik az intézmények összevonását. A névsorban Tompa Gábor mellett szerepel Ovidiu Pecican író, Dan Perjovschi képzőművész és Ioan Sbârciu, a képzőművészeti egyetem vezetője is. Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest) 2011. május 2.Kerekasztal a megbékélésrõlA Kárpát-medencében élõ nemzeteknek megvannak a maguk sebei, amelyek a történelmi emlékezetbõl táplálkoznak. Meggyõzõdésem, hogy ezek a sebek gyógyíthatóak. Azonban ha ezeket a sebeket folyamatosan feltépjük, azok soha nem múlnak el - fogalmazta meg a Kárpát-medencei Megbékélés Mozgalom létrehozásának szükségességét Surján László EP-képviselõ azon a nyilvános román-magyar kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a hét végén tartottak a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Hozzátette: a mozgalom lényege, hogy az egyes Kárpát-medencei országok civil szféráinak különbözõ nemzetiségû képviselõi értelmes válaszokat keressenek a történelmi kérdésekre. Azt hiszem, az itt élõ népek nemcsak a békés együttélésre, de az együttmûködésre is képesek - fejtette ki Surján. Mint elmondta, a megbékélési mozgalom szándékosan civilekre korlátozódik, mivel a politikusok eleddig nem voltak képesek ilyen téren megvalósításokat elérni. A kerekasztal-beszélgetés résztvevõi egyetértettek abban, hogy Kolozsvár ennek a megbékélésnek, együttélésnek lehet a szimbóluma, mivel itt több évszázados hagyománya van több nemzetiség békés egymás mellett élésének és együttmûködésének. Fel kell hagynunk az utóbbi kilencven év nacionalista történelemszemléletével, mivel ennek mindig negatív következményei voltak. Erdély valaha különálló állam volt a maga sokszínû kultúrájával. Mindenképp meg kell írnunk a térség ilyen szemléletû történelmét: én ebben látom a történelmi sérelmeink feloldozását - fogalmazott Ovidiu Pecican kolozsvári történész, esszéíró. A nyílt vita egy másik résztvevõje, Marius Tabacu, a Kolozsvári Filharmónia igazgatója érdekesnek nevezte azt a vállalkozást, hogy olyan emberekkel kell megbékélnie, akikre soha nem haragudott. Bevallom, picit szkeptikusan, de lelkesen csatlakoztam ehhez a mozgalomhoz. Az elmúlt húsz évben több kísérlet is volt erre. Az elsõt 1990-ben tartották Budapesten, Smaranda Enache és Gabriel Liiceanu társaságában én is részt vettem rajta. Sajnos, míg mi ott kint egyeztettünk, addig itthon, Marosvásárhelyen teljesen más irányt vett ez a megbékélés - mondta el Tabacu. A Kárpát-medencei Megbékélés Mozgalom elsõ, magyar-szlovák kerekasztal-beszélgetésére 2010 októberében került sor a felvidéki Nagymegyerben. Azóta a mozgalom kiterjedt Szabadkára és Beregszászra, és most a kolozsvári rendezvény révén Erdélyre is. Sipos M. Zoltán �?j Magyar Szó (Bukarest) 2011. május 3.Közép-Európa népeihez: Legyünk együtt nagyok!Surján László magyarországi EP-képviselõ (FIDESZ) kizárólag a civil társadalmak bevonásával és a politika kizárásával szándékszik megvalósítani két éve megálmodott programját, amelynek lényege a Kárpát-medencei Megbékélés Mozgalom létrehozása. Ennek egyik láncszemeként szombat délután Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében, jeles közéleti személyiségek részvételével, nyilvános magyar-román kerekasztal-beszélgetést tartottak. A kezdeményezés alapeszméje, hogy földrészünknek ezen a részén 50 millióan élünk múltból örökölt sebeinkkel, amelyek feltépésével csak szenvedést okozunk, de ezek gyógyíthatók, ha nem az egymással való leszámolást, hanem az együttmûködést, a közös érdekeket tekintjük feladatunknak. A mozgalom kiszélesítésére aláírásgyûjtés folyik. Surján László szerint a német-francia vagy az olasz-osztrák viszony rendezésének példáin kell okulnunk, különben Európa peremvidékére sodródunk. A politikus felidézte 2009. június 4-ét, a magyar szempontból trianoni gyásznapi évfordulót, amikor elhatározta, hogy siránkozás, igazságkeresés helyett inkább a megbékélést fogja keresni. A Kárpát-medencei Megbékélés Mozgalomnak a Chartáját eddig több mint ezerhatszázan írták alá, ami jelzi, hogy a különféle gyökerekbõl lehet közös együttmûködést megcélozni. A délvidéki találkozójukon jelmondatuk is megszületett: Legyünk együtt nagyok! A politikát távol tartják maguktól, mert az csak elrontaná álmaikat. Honlapjukon (www.chartaxxi.eu) aláírásokat gyûjtenek a mozgalom kiszélesítése érdekében. Funar és Csurka biztosan nem fogják aláírni, de számítunk a nagy tömegek támogatására - mondotta Surján. Smaranda Enache közismert polgárjogi harcos, a Pro Europa Liga elnöke arra emlékeztetett, hogy mindkét ország - Magyarország és Románia - önként vállalta az EU-tagságot, ezért tudniuk kell alkalmazkodni, mellõzve a sovinizmust vagy vallási fundamentalizmust. A megbékéléshez jóakarat és szimpátia szükséges, politikailag pedig a szélsõséges erõk (Jobbik, Noua Dreaptã) ellen kell fellépni - vélekedik. Lucian Nãstasã történész, kisebbségkutató a közös történelem kölcsönös elfogadását tartja fontosnak, a sokáig önálló államként élt Erdélyt pedig amolyan román-magyar laboratóriumnak tekinti, amelyben mindkét fél múltjában akadnak pozitív és negatív élmények, amelyeket el kell tudni ismerni. Marius Tabacu, a Kolozsvári Transilvania Filharmónia igazgatója egymás jobb megismerése mellett tette le a garast, és a megbékélés helyett inkább a megértés fogalmát szorgalmazza. Beke Mihály író az õszinte párbeszédet sürgette, amelyhez a civil társadalom hitének kell társulnia, és arra emlékeztetett, hogy annak idején a német-francia megbékélést is gazdasági érdek, a vas- és szénfeldolgozás igénye siettette. Ovidiu Pecican történész, esszéíró szerint nem a C. V. Tudor és Gigi Becali kaliberû EP-honatyák viselkedésére kell figyelnünk, hanem a közös jövõbe kell elõre tekintenünk, és ehhez egymás jobb megismerése szükséges. A konferenciát Sebestyén Márta népdalénekes rövid mûsora színezte. Szabadság (Kolozsvár) 2011. július 26.Tőkés a kisebbségi jogokat nem követelheti területvesztésre hivatkozvaLapvélemény Tőkés Lászlónak el kell fogadnia, hogy a román forradalom hőse, nem pedig a magyarországié, és hogy az Európai Parlamentben is Romániát képviseli, így a kisebbségi jogokat nem követelheti Magyarország területvesztésére hivatkozva – írta hétfőn a România libera című napilap. Az Európai Parlament (EP) alelnöke a Tusnádfürdői Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szombati előadásán jelentette ki: "ha már területet vesztettünk, jogokat kérünk cserébe, beleértve a korlátozott nemzeti önrendelkezéshez, az autonómia valamennyi fajtájához való jogot". Ovidiu Pecican kolozsvári történész, a lap publicistája kifejti, hogy első látásra komolynak tűnik Tőkés érvelése. A szerző szerint azonban felmerül a kérdés, hogy "a Románia által az EP-be küldött" Tőkés a magyar állam nevében beszélt-e, hiszen a szerző szerint ez lenne az egyedüli magyarázat érvelésére. A szerző leszögezi, hogy a romániai magyarok nem veszítették el Erdélyt, ahol továbbra is teljes körű állampolgári jogokat élveznek. Hazug érvnek nevezte azt az állítást, miszerint a romániai magyarság elvesztette az általa lakott területeket. Hozzáteszi: egy demokráciában nincs szükség a területiség elvére hivatkozni a kisebbségi jogok követelése érdekében. Pecican szerint nagyobb mértékben részesülhetne a román és a magyar közösség a demokrácia előnyeiből, ha a politikusok nem térnének vissza "más korszakok retorikájához és kliséihez". A szerző szerint Tőkés Lászlónak el kell fogadnia, hogy a román és nem a magyarországi forradalom hőse, hogy Románia képviselője az európai törvényhozásban, és hogy a romániai magyarság legfőbb legitim szervezete évek óta részt vesz Románia irányításában, a közügyek rendezésében. A szerző szerint románoknak és magyaroknak szükségük van még sok mindenre, de nincs sok magyar – román még annyi sem –, aki felsorakozna Orbán Viktor lobogója vagy "egy kiújuló kossuthizmus" mögé. A szerző szerint románok és magyarok együtt vannak Európában, amelyet nem kötelező kompromittálni olyan politikai filozófiákkal, amelyek százötven évvel ezelőtt is már valójában utópikusnak bizonyultak – olvasható a România liberaban. Népújság (Marosvásárhely) 2011. július 29.Tőkés László EMNT-elnök a néppárt elutasításáról, az aláírások ellenőrzéséről, az erdélyi örökség védelméről – INTERJÚNem hiszem, hogy egyesek rövid távú belpolitikai érdekei miatt nekünk kellene lemondanunk azokról az értékekről, amelyekért 1989-ben sokak életüket áldozták – nyilatkozta Tőkés László a Krónikának az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésének elutasítása kapcsán. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szerint semmi okuk kételkedni aláírásgyűjtőik megbízhatóságában, és nemtelen sajtóhadjáratnak tartja az EMNP-aláírások hitelességét megkérdőjelező állításokat. Az Európai Parlament alelnöke szégyennek nevezi a verespataki bányaprojektre és a kolozsvári Kétágú templom körüli építkezésre kiadott engedélyt. Hogyan kommentálja a Bukaresti Törvényszéknek az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése elutasításáról szóló indoklását, miszerint az EMNP nem a nemzeti érdekek képviseletét, hanem csupán egy közösség érdekképviseletét tűzte ki célul? – Az indoklás egészen abszurd. Azt sejtettük, hogy nem lesz éppenséggel kényelmes sétagalopp egy olyan politikai alakulat bejegyeztetése, mely nem képezi integráns részét a Dâmboviţa-parti „kéz kezet mos” típusú politikai-gazdasági rendszernek – tehát nem zsarolható és nem megvásárolható –, viszont erre, a demokratikus többpártrendszer lényegét tagadó, cinikus elutasításra nem számítottunk. Az ugyanis a maga módján talán megérthető, hogy – a bíró szerint – az erdélyi magyarság szülőföldjén való boldogulása és „komfortérzete” nem kifejezetten „román nemzeti érdek”. Ezzel szemben viszont a pártos hovatartozás mióta számít inkább „nemzeti érdek”-kategóriának? Mióta liberális, konzervatív, demokrata, szocialista stb. egy egész nemzet? Ez a bírói argumentáció a közérdeken és a sokszínűségen alapuló, egységesülő Európában egészen egyszerűen értelmezhetetlen. Arról nem is beszélve, hogy ugyanakkor súlyosan magyarellenes, kizárólagos és diszkriminatív. – Ezek után milyen lépésre készülnek? Nem merült fel, hogy esetleg változtassanak a párt kifogásolt alapszabályán vagy elnevezésén? – Fellebbezünk, ehhez kétség sem fér. De nem hiszem, hogy egyesek rövid távú belpolitikai érdekei miatt nekünk kellene lemondanunk azokról az értékekről – demokrácia, többpártrendszer, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága –, amelyekért 1989 szabadító karácsonyán sokak életüket áldozták, és amelyekben hittünk akkor, amikor közösen elkezdtük építeni a szabad Romániát, és amelyek erdélyi magyarságunk számára is az egyetlen életesélyt és kibontakozási lehetőséget kínálták. – A bukaresti Jurnalul Naţional és az Új Magyar Szó napilapok nevük elhallgatását kérő grafológusokra hivatkozva azt állítják, hogy az EMNP bejegyzését támogató aláírások hamisak. Ez ügyben egy magánszemély feljelentést is tett az ügyészségen. Mi a véleménye az aláírások hitelességét megkérdőjelező állításokról? – Semmi okunk kételkedni az aláírásgyűjtőink megbízhatóságában. Az Erdélyi Magyar Néppárt kezdeményezői az aláírások ellenőrzése terén is minden lehetőt megtettek. Ez az egész nemtelen sajtóhadjárat, illetve a magyar–román sajtókommandó akciózása az EMNP bejegyzésének a megakasztását célozhatja, hiszen amíg nyomozás folyik, addig a bejegyzési kérésünket akár fel is függeszthetik. Azt azonban alig hinném, hogy a bíróságon bárki is tarthatónak gondolná az első fokon megfogalmazott bírói elutasítást, következésképpen minden lehetséges eszközt bevetnek annak céljából, hogy a néppárt minél később léphessen a porondra. Ezen túlmenően, én inkább magát a történetet tartom szimptomatikusnak. Kezdődött azzal, hogy miközben az RMDSZ potentátjai úton-útfélen azt nyilatkozták, hogy ők nem fogják akadályozni az EMNP bejegyzését, ezenközben Kelemen Hunor szövetségi elnök közvetlen munkatársa, Novák Levente és az RMDSZ bukaresti szervezetének elnöke, Budai Richárd, strómanként egy hevesen magyarellenesnek bizonyuló bukaresti ügyvédet felhasználva, pártos célzatossággal aláírási listáink ellenőrzésébe fogtak. Majd minekutána ezáltal első fokon nem sikerült megakadályozniuk az EMNP bejegyzését, aláírási íveinket „véletlenül” befújta a szél két újság ablakán. Az elvtársi összefogással készült román–magyar sajtóankét diszkrét bája, hogy a magyarbarátsággal aligha vádolható Jurnalul Naţional, valamint az RMDSZ szócsöveként működő újság szállott rá a témára. Igazán jó gyomorra vall öszszefeküdni saját gyalázóinkkal… A romániai abszurdhoz az is hozzátartozik, hogy az Új Magyar Szó főszerkesztője, „a sajtószabadság elkötelezett bajnoka” nem Európa legdiszkriminatívabb párttörvénye ellen emeli fel a szavát, vagy nem a kolozsvári Kétágú templom körül történteket vizsgálja, hanem egy magyargyűlöletéről hírhedt napilappal karöltve inszinuál csalást. Mindez igencsak sokat elárul a bukaresti morálról és „érdekérvényesítésről”… – A román sajtó és a bukaresti pártok egy része hazaárulónak kiáltotta ki amiatt, hogy a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen kijelentette: Bukarestnek jogokat, autonómiát kell biztosítania a magyarok számára a Trianonban elvesztett területek fejében. Mit szól azokhoz a vélekedésekhez, miszerint Romániában megválasztott európai parlamenti képviselőként a kisebbségi jogokat nem követelheti Magyarország területvesztésére hivatkozva? – Talán Ovidiu Pecican írta ennek kapcsán, hogy el kellene fogadnom: én nem Magyarország, hanem Románia „hőse” vagyok. Külön köszönöm a professzor úrnak, hogy emlékeztette az olvasókat Temesvárra és a kezdetekre, hiszen akkoriban éppen az volt a közös nevező, hogy mind a magyaroknak, mind a románoknak otthon kellene érezniük magukat saját hazájukban és Európában. Formailag ez a folyamat el is kezdődött, tartalmilag viszont éppen ez a hazaárulási vád mutatja, hogy mennyire az elején vagyunk még a megbékélésnek. Tusnádfürdőn a magyar nemzet és a román nemzet közötti párbeszédet szorgalmaztam, és egyben azt hangsúlyoztam, hogy nem a többség és a kisebbség párbeszédére, hanem az egyenrangú nemzetek közötti szóértésre volna szükségünk – hiszen erről szól Európa. A képlet világos és – viszonylag – egyszerű. Az anyaország „felelősséget visel” az elszakított nemzetrészekért – ez áll az új alkotmányban –, hiszen azok is alkotórészei a nemzetnek. Márpedig hogyha a nemzet területeket vesztett – és kicsoda tagadhatná ezt? –, akkor igenis helye van a méltányos rendezésnek, éspedig annak, hogy Európában általánosan elfogadott jogok biztosításával kompenzálják a jogfosztással járt területvesztést. Ennél mi sem természetesebb… De akár fordíthatunk is a nézőponton. Romániának is jól felfogott érdeke, hogy minél inkább magához kapcsolja a területén élő nemzeti közösségeket. Demográfiai hullámvölgyben vagyunk, rengeteg román költözik el végérvényesen országunkból. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy a maradók – márpedig mi, magyarok különösképpen hűségesek vagyunk szülőföldünkhöz – hogyan viszonyulnak a nehéz gazdasági helyzetbe került államukhoz. Korbáccsal és hatalmi szóval hazaszeretetet parancsolni nem a legszerencsésebb. Tehát Pecican professzor úrnak és az általam igen tisztelt, józanabb román véleményformálóknak talán ezt kellene elmagyarázniuk a politikai jövőkép híján magyargyűlöletre hergelt választók számára: közös érdekünk, hogy velük együtt mi is itthon érezzük magunkat. Nekünk viszont ehhez arra van szükségünk, hogy saját kezünkbe vegyük sorsunk irányítását. Nem magyarkodásból, hanem jövőnk érdekében; nem mellesleg pedig azért is, mert a mindenkori kormány képtelen kielégítően ellátni a feladatait – arról nem is beszélve, hogy a mostani csődközeli állapot kialakulásáért az egész bukaresti politikai osztályt felelősség terheli. Mi úgy gondoljuk, hogy magyarnak lenni Erdélyben is jó kell legyen – a közös teherviselés és a javak igazságos elosztása, a román–magyar jogegyenlőség jegyében. Ehhez kérünk eszközöket mindannyiunk érdekében. Addig is mindent megteszünk, ami rajtunk áll – erről szól példának okáért a Tusnádfürdőn bemutatott Mikó Imre-terv. – Tusványoson a verespataki aranybányaprojekt régészeti mentesítési engedélyének kibocsátásával egy lapon emlegette a kolozsvári Kétágú református templom szomszédságában zajló építkezéssel kapcsolatban kirobbanó botrányt. Mi a közös az Ön által bírált két ügyben? – A szégyen. Hogy magyar miniszterek ellenjegyzik az erdélyi – hangsúlyozom: közös – épített és természeti örökségünk rombolását. Ezért nem érdemes hatalmon lenni. Ha már a Valutaalapnál elzálogosították a jövőnket, legalább a múltunkat hagynák békén, vagy legalább védenék meg. Hiszen erre esküdtek fel, ezt vállalták! Ezzel szemben viszont képesek inkább bagóért eladni az egész örökségünket… Amit a Ceauşescu-diktatúra idején nagy nehezen mégiscsak sikerült megmentenünk, azt a sajátos román demokrácia mostani időszakában vesztegetnének el? Ezek után ne csodálkozzunk, hogyha fiataljaink többé egy csöppet sem bíznak a politikai osztályban, hiszen látják, érzékelik, hogy a közérdek helyett a rövid távú önérdek diktálja a bukaresti tempót. Ez pedig az egész ország számára káros, erdélyi magyarságunkra nézve pedig kifejezetten életveszélyes. Ezzel együtt egyes elöljáróink úrhatnámsága is visszataszító. Egészen friss fejlemény, hogy az említett törvénytelen építkezés élharcosa, az RMDSZ által odatett Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes, Péter Tünde tanárnő telefonon fenyegeti mindazokat, akik meg akarják akadályozni örökségünk elprédálását, mondván, hogy Bukarestből „elzáratja a pénzcsapokat”, ha nem hagyják annyiban. Gyalázat. Ezt mi aztán végképp nem hagyhatjuk annyiban. Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár) 2011. december 8.Volt egyszer egy MemorandumKereken tíz évvel ezelőtt, 2001. december 8-án a Provincia című folyóiratban megjelent egy dokumentum: egy civil társaság emlékeztetője, jegyzéke, följegyzése, ünnepélyes előterjesztése, nyilatkozata, beadványa. Ez volt a Memorandum Témája – az ország politikai-területi-közigazgatási felosztása, a Memorandum szóhasználatával: a regionalizálás – azóta is aktuális, égető kérdés, persze a politikai helyzet változásából eredő hőfokingadozásokkal és eltérő politikai, sőt fogalmi megközelítésekben. A Memorandum „Románia regionális átalakításának terveként” született meg, bár inkább volt vitairat, mint cselekvési program. A hatása pedig egészen biztosan sokkal kisebb volt, mint amit szellemi ereje, eszmei jelentősége folytán megérdemelt volna. Ennek okait kielemezni messzire vezetne, talán mindenekelőtt egyfajta keleties megkésettségről, fáziskülönbségről volt/van szó, amely azóta nemhogy csökkent volna, de még fokozódott. A dokumentum Vajon csak a nosztalgia, annak az akkori pezsgésnek most újból feléledő hangulata teszi, hogy ma is elevennek, hitelesnek, mi több, időszerűnek tűnik minden szava, megállapítása és javaslata? És ennek megfelelően kilátástalannak? Most, ha lehet, még több a politológus, mint akkor – talán nem ártana megvizsgálniuk és értékelniük az egy évtizeddel ezelőtt a közéletbe berobbant akciót. Megpróbálok felidézni néhány többé-kevésbé fontos körülményt a nagy kalandból. „Memorandum a parlamenthez a romániai régiók létrehozásáról Mi, e memorandumnak szánt dokumentum aláírói az alábbi – a régiók Romániájának politikai és közigazgatási megalkotását célzó – elképzelések nyilvános megvitatását javasoljuk, egyetértve azzal a vitával, amely európai szinten folyik az egyesült Európa jövőjéről. Jelen javaslataink Románia harmonikus fejlődését tartják szem előtt, figyelembe véve az ország tartományainak történelmi, gazdasági és társadalmi-kulturális identitását. Felfogásunkban Románia regionális átalakítása tervének semmi köze az elszakadási vagy irredenta törekvésekhez, bármilyen jellegűek legyenek is azok. Ezért úgy véljük, hogy minden ilyen megközelítés leegyszerűsítő, és azt a célt szolgálja, hogy diverziós módon megrontsa azokat az alapos és felelős közvitákat, melyek országunk jövőjét az európai tapasztalatok fényében vizsgálják. Részvételünk az Európai Unió jövőjéről szóló vitában – amely az Uniót olyan föderatív rendszernek tekinti, ahol az alkotmányos alapokkal rendelkező tartományoknak, így Skóciának, Katalóniának, Flandriának, Vallóniának, Bajorországnak stb. megvan a saját helyük –, hozzájárulhat ahhoz, hogy pontosabban megismerjük azokat az intézményi struktúrákat, amelyekbe integrálódni kívánunk. A regionális modell, az úgynevezett középszintű kormányzás (meso-government) véleményünk szerint európai identitásunk visszaszerzését szolgálja. A régiók kialakításában alapelvnek tekintjük, hogy az adminisztratív és politikai hatásköröket területi egységeknek és nem nemzeti vagy etnikai közösségeknek adjuk át; ez utóbbiak a regionális modell alapján politikai és jogi garanciákat élveznek sajátos érdekeik védelmében. Az a túlcentralizált közigazgatási rendszer, melyet 1989 után szinte változtatás nélkül átvettünk, a korrupciónak és a bürokratizmusnak kedvez, és felerősíti a sok kis egységen alapuló, rendkívül költséges közigazgatás egyébként is meglevő hátrányait. Másrészt a decentralizálás eszméje arra a jogi keretre is vonatkozik, amelyet mind Románia nemzetközi kötelezettségei, mind pedig belső jogrendjének európai jogharmonizációs elemei tartalmaznak. Olyan közigazgatási reformot javasolunk, amely újrafogalmazza a létező területi egységek státuszát, és új politikai-közigazgatási formákat vezet be. Ezek kialakításában a fejlesztési régiók vagy a történelmi tartományok jelenthetik a kiindulópontot. E tekintetben a régiók székhelyén vagy a tartományi fővárosokban felállítandó regionális tanácsok, illetve tartományi parlamentek létrehozásának megvitatását javasoljuk. Úgy véljük, a regionális hatóságok politikai, gazdasági és kulturális hatáskörei mellett – melyeknek gyakorlására a szubszidiaritás elvének és az Európai Unióban alkalmazott normáknak megfelelően kerül sor –, a tájékoztatási politikák radikális decentralizációját is szem előtt kell tartani. A regionális identitás polgári alapon történő felvállalása az olyan többnemzetiségű régiókban, mint a Bánság, Erdély vagy Dobrudzsa, hozzájárulhat azon transzetnikus identitásoknak a kialakításához, amelyek alapján meghaladhatók lesznek a szélsőségesen nacionalista nosztalgiák, félelmek, valamint túlhajszolásuk, de a polgári és demokratikus frazeológiát használó burkolt nacionalizmus is. Az új regionális rendszer kialakítása a politikai rendszer újraalkotását is szükségessé tesz, ami nem valósítható meg a – kidolgozás alatt levő – európai alkotmány alapelveivel összhangban levő alkotmányreform nélkül. E javaslatok a – kormányzottak egyetértését feltételező kormányzást jelentő – republikanizmus és a részvételi demokrácia elvein alapszanak. Ezért bármilyen szerkezeti átalakulásra vonatkozó döntésnek népszavazás eredményeként kell létrejönnie, amelyet – a helyzetnek megfelelően – regionális vagy országos szinten kell megszervezni, úgy, hogy a lakosság jóhiszemű tájékoztatást kapjon a hasonló európai példákról és az ilyen típusú közigazgatás esélyeiről. E dokumentumot megküldtük Románia Parlamentje Állandó Bizottságának, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Liberális Párt, a Demokrata Párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt vezetőségeinek, valamint az Európai Parlamentnek és a Régiók Bizottságának. Kolozsvár, 2001. december 8. Aláírták: Antik Sándor, Ágoston Hugó, Bakk Miklós, Mircea Boari, Alexandru Cistelecan, Marius Cosmeanu, Caius Dobrescu, Hadházy Zsuzsa, Molnár Gusztáv, Ovidiu Pecican, Szokoly Elek, Traian Ştef, Daniel Vighi” A hely: a Provincia A Provincia, ez a fantasztikus kalandnak beillő erdélyi folyóirat „közös fórumként” indult, azonos szöveggel román és magyar nyelven, „hogy a polémiák korszakából átlépjünk a párbeszéd korszakába”. Kezdeményezője, spiritus rectora, legképzettebb szerkesztője és ideológusa kétségtelenül Molnár Gusztáv filozófus és politológus volt, a jeles román irodalomkritikussal, Alexandru Cistelecannal ketten voltak felelős szerkesztők. A folyóirat első számában jelent meg, 2000 áprilisában – szintén főleg Molnár Gusztáv kútfejéből – A Mit akarunk című programszöveg. Mit akarunk „Eljött az ideje egy közös fórum megteremtésének az erdélyi és bánsági nyilvánosságban, amely a viták korszakából átlép a dialógus korszakába. Vállaljuk ennek a kezdetnek a felelősségét, mert meg vagyunk győződve arról, hogy térségünk eddig szigorúan szétválasztó történelme az egymást erősítő és nem egymással szembenálló különbségek találkozási pontjává tehető. A múlttal előítéletek és gátlások nélkül akarunk szembenézni. De nem szeretnénk, ha a múlt magyarázat híján, vagy manipulációk eszközéül szolgálva elzárná előlünk a jelen alternatíváit. A másikban partnert akarunk látni: az eszmékben, a cselekedetekben és a mindennapi együttélésben. Nem akarjuk, hogy a mi provinciánk ezután is egy harmadrangú ország másodrangú tartománya legyen. Azt akarjuk, hogy Erdély centrummá váljon. Nem mások fölött, hanem egyensúlyban és partnerségben más centrumokkal. Olyan Erdélyt akarunk, amelyben a vallási, etnikai, kulturális különbségek kölcsönösen kiegészítik egymást, az egész térség javára. Nem akarunk újjáéleszteni – és még kevésbé kiváltani vagy támogatni – valamiféle helyiérdekű, a román, magyar és német különbség fölötti vagy éppenséggel e különbségek ellen irányuló transzilvanizmust. Európai erdélyiséget akarunk, amely ezeket az eltérő hagyományokat és identitásokat modern, az egységesülő Európa szellemiségéhez közelítő konszociatív rendszerbe tudja foglalni. 2000. 06. 01. A szerkesztőbizottság Ádám Gábor (adminisztrátor), Ágoston Hugó, Bakk Miklós, Mircea Boari, Al. Cistelecan (felelős szerkesztő), Marius Cosmeanu, Caius Dobrescu, Sabina Fati, Hadházy Zsuzsa (lapszerkesztő), Könczey Elemér (művészeti szerkesztő, Marius Lazăr, Molnár Gusztáv (felelős szerkesztő), Ovidiu Pecican, Traian Ştef, Szokoly Elek, Daniel Vighi.” Érdekesek és magas színvonalúak voltak a lap cikkei (Molnár Gusztáv mellett Bakk Miklós és Szokoly Elek voltak, a belsők közül, a fő magyar szerzők; a románok közül Al. Cistelecan mellett Caius Dobrescu és Ovidiu Pecican, de sorolhatnék más neveket is), a legérdekesebb azonban mégis a két nyelven azonos szöveggel megjelenő lap szerkesztése, annak szellemi és érzelmi kalandja volt. Megérte! A. Năstase börtönnel fenyeget A Memorandumot a sajtóban élénk érdeklődés, de még inkább felháborodott elutasítás fogadta. Főleg a nemzeti (kommunista) sajtó méltatlankodva követelte a számonkérést, az aláírók megbüntetéséig – bizony, a bebörtönzéséig – elmenően. Hivatalosan állást foglalt Adrian Năstase kormányfő is, válaszában a Memorandum sablonos „elítélése” mellett kilátásba helyezte: „Úgy vélem, figyelmesnek kell lennünk, persze megrekedhetnénk mindenféle vitákban a legkülönfélébb kérdésekről, félretéve mindazt, ami fontosabb a társadalom számára. Itt van tehát ez a csoport, amelyben egy magyar állampolgár, azt hiszem, román állampolgársága is van, Molnár úr, részletesen tanulmányozza Magyarországon ezeket a kérdéseket, utána meg idejön Romániába, elmagyarázni nekünk a fejleményeket ezeken a területeken; mellette a Provincia folyóirat egyes tagjai is, valószínűleg jóhiszeműen, meg szeretnének vitatni bizonyos kérdéseket. Azt hiszem azonban, számunkra fontosabb nagyon komolyan más problémákra összpontosítanunk (...), hogyan hozzuk be a lemaradást az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában, hogyan sikerül csatlakozni az Észak-Atlanti Szövetséghez.” Ha meggondoljuk, kis híján miben akadályoztuk meg a román kományt!... A miniszterelnök hozzátette: „Fontos megértenünk, hogy a politikában semmi sem véletlen, és ahogyan karácsonykor általában petárdákat használnak, ugyanúgy ennek a felvetésnek akkor kellett megjelennie, amikor párbeszéd, vita van előkészületben, amikor a külföldi magyarokra vonatkozó státustörvényről beszélnek. Nem hiszek a véletlen egybeesésekben, s ha emlékeznek, júliusban beszéltem a propaganda erőfeszítéseiről az autonómia, a regionalizálás, a provincializálás tekintetében, egy olyan egymásutániságban, amely a kollektív jogoktól elvezetett volna a több szintű autonómiáig. (...)” Már-már elismerő értékelés... Végül: „Tehát mindezek a dolgok előreláthatóak voltak, és rámutattam, miért kell elkerülnünk a csapdát, hogy vitázni kezdjünk, én pedig most megígérem, hogy ez az utolsó alkalom, amikor ezekről a kérdésekről beszélek. A provinciások tulajdonképpen ezt a vitát óhajtják. Hagyni kell őket, hogy vitázzanak, amennyit akarnak; könyveket, cikkeket írjanak. Abban a pillanatban azonban, amikor akcióba kezdenének, kétségtelenül a törvény alapján fogunk ítélni, és ha szükséges, közbelépnek az állam intézményei.” Nos, nem volt szükséges, azt viszont kétségtelennek tartom, hogy a Provincia tagjait azóta is – hogy is mondjam – kitüntetett érdeklődés övezi bizonyos megfigyelői körökben. A vége elmarad A vita, a tevékenység azonban csakhamar a mi köreinken belül is megszűnt. A kérdés nem az, hogy miért fulladt ki a lap harmadfél év alatt (elsősorban természetesen anyagi okokból, egyre nehezebb volt cikkeket szervezni, és kevesünknek volt a lapnál a főállása – szegény-szegény Hadházy Zsuzsa! –, és hát a „polémiák és a párbeszéd” is átköltözhetett, ha inkoherensebb és felszínesebb formában is, a virtuális térbe), fontosabb lenne elemezni, hogy miért nem „ütött át” a programja. Erre történtek kísérletek, bevallom, kedélytelenül és futólag olvastam őket. Azt hiszem, egyszerűbb kimondani, hogy az a program, az a „mit akarunk” megalapozatlan reményre támaszkodott. Ez nem csak az idézett miniszterelnöki beszéd, de most már a tíz év tapasztalata alapján is elmondható. Nem, úgy látszik, „térségünk eddig szigorúan szétválasztó történelme” nem tehető „az egymást erősítő és nem egymással szembenálló különbségek találkozási pontjává”. Igen, sajnos „a múlt magyarázat híján, vagy manipulációk eszközéül szolgálva elzárja előlünk a jelen alternatíváit”. És hiába nem akartuk, hogy „a mi provinciánk ezután is egy harmadrangú ország másodrangú tartománya legyen”, az lett, az maradt. Nagyon valószínű, hogy a megváltozott valóságban, sűrűsödő gondjaink közepette az „európai erdélyiség”, amelyben „a vallási, etnikai, kulturális különbségek kölcsönösen kiegészítik egymást, az egész térség javára”, nos, minden látszólagos apró sikerei ellenére provinciális memorandista álom marad. Túl bonyolultak és túl gyorsak a változások, túl kaotikus hozzá a világ. Nem érettek hozzá a körülmények. Talán mi magunk sem vagyunk eléggé érettek hozzá. De a Provincia kalandja után mindenképpen érettebbek vagyunk, mint azelőtt. Ágoston Hugó Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. május 28.Nyirő-megemlékezés: a román sajtó „bohóckodásról és radikalizálódásról" írA román sajtó intézményes „bohóckodásról és radikalizálódásról" ír a Nyirő József erdélyi író vasárnapi újratemetésére tett kísérlet kapcsán. Az Adevarul című napilap hétfői számában külön kommentárt szentel az eseménynek. Az írásban Malin Bot főszerkesztő azt fejtegeti, hogy nincs különbség a szélsőségesen nacionalista Gheorghe Funar volt kolozsvári polgármester, valamint Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke és Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere között. A szerző ironikusan írja, hogy ha Székelyudvarhelyen a legégetőbb kérdés a „nácipárti" Nyirő újratemetése, akkor valamennyi román polgármesternek a székelyföldi városba kellene utaznia példát venni arról, hogy miként tömték be az összes gödröt a közutakon, hogyan hőszigetelték a lakóházakat, hogyan működik svájci óra pontossággal a tömegközlekedés. Bot szerint a Nyirő újratemetését kitalálók manipulálni akarták Székelyudvarhely lakóit néhány plusz szavazat megszerzése érdekében, és ennek érdekében a csíksomlyói pünkösdi búcsút is megpróbálták felhasználni. Az ellenzéki Evenimentul Zilei című napilap tudósítása szerint Nyirő újratemetési ceremóniája „komikussá" vált annak ellenére, hogy az esemény „nacionalizmustól duzzadt". A lap a Nyirő hamvainak keresése érdekében tett román hatósági erőfeszítésekről azt írja, hogy az újratemetés „intézményes bohóckodássá" vált, amely pénzpazarlást is eredményezett a román állami intézmények bevonása miatt. A lap megemlíti, hogy Hargita megye prefektusa pénteken éjfél után fél órával fordult a bírósághoz, és kérte a temetési engedély érvénytelenítését. A román lapok idézik Kövér Lászlónak, a magyar Országgyűlés elnökének Székelyudvarhelyen a sajtónak adott nyilatkozatát, amelyre a román külügyminisztérium és Victor Ponta román miniszterelnök is reagált. Ebben Kövér kifejti, hogy hosszú hónapokon keresztül ment nyugodt, csöndes mederben a szervezés, és „derült égből villámcsapásként jött az új román kormánynak ez a meglehetősen barátságtalan, civilizálatlan, barbár viselkedése", miszerint egy halottól akarják megtagadni azt a jogot, hogy a saját szülőföldjében nyugodhasson. Kövér szerint „a komikum határát jócskán túllépte az a hajtóvadászat", amit a román belügyminisztérium folytatott Nyirő hamvainak felkutatása érdekében. Szintén a román ellenzékkel szimpatizáló Romania libera című tekintélyes román napilap hasábjain Ovidiu Pecican kolozsvári történész Nemkívánatos radikalizálódás címmel írt Nyirő újratemetéséről. A történész „képmutatásnak, ideológiai ostobaságnak és következetlenségnek" nevezi azoknak a románoknak az álláspontját, akik saját szélsőségeseiket elfogadják, de másokéit elutasítják. A szerző utal arra, hogy zsidó emberek életének kioltása miatt felelős Corneliu Zelea Codreanu vasgárdista vezért és Ion Antonescu tábornokot sok román hazafinak tartja, és csodálattal tekintenek rájuk, ugyanakkor tiltakoznak Nyirő újratemetése ellen. Pecican szerint Nyirő is pont ugyanolyan hazafi volt mint például Octavian Goga, Nechifor Crainic vagy Radu Gyr költők, csakhogy Nyirő számára a hazát Magyarország jelentette. Pecican szerint Nyirő székelyföldi újratemetésének engedélyezése jóérzésről tanúskodó gesztus lett volna, emellett úgy véli, hogy a románoknak tisztelniük kell a székelyeknek Nyirő életművéről alkotott esztétikai véleményét, ami a magyarok iránti bizalom és tisztelet jele. Ugyanakkor úgy véli, hogy a székelyföldi hatóságoknak elővigyázatosabbaknak kellett volna lenniük. Nyirő írói tehetségét esetleg műveinek új kiadásával kellett volna megünnepelniük – írja a szerző -, és el kellett volna határolódniuk az író politikai múltjától. A szerző szerint azonban a romániai magyar pártok és magyarországi politikusok politikai érdekei határozták meg elsősorban a magyar fél viselkedését az újratemetés ügyében. A szerző szerint a székelységnek sem szolgál hosszú távon, ha a világ előtt azt a képet alakítja ki magáról, hogy többnyire fasiszta múltú személyiségek kultuszát ápolja, mint ahogy a magyar állam sem nyer abból, ha egy homályos múlt nevében az ellenségeskedést helyezi előtérbe Romániával szemben, mint ahogy Romániának sem érdeke azt táplálni, hogy képtelen békét kötni az egyik nemzeti kisebbségével – olvasható a Romania liberaban. MTI. Erdély.ma 2012. június 1.Nincs ebben semmi túlzásVannak közönséges, kis sértegetések, (diplomáciai) modortalanságok, elszólások – és vannak a konkrét helyzettől, személyektől, esetektől független meggyőződések, olyan „leckéztetés” – azaz elszánt nagy szlogenekre, fenyegető, gyilkolni-kész „sohák!”-ra ragadtató szenvedélyek, tiltások, amelyek a hatalmi fölényt képviselők szerint tartós ítéletek és törvény tárgyát is képezhetik. Az elmúlt napok incidenseinek számunkra ez a legkísértetiesebb tanulsága. A bevett kategóriákat (egységes ország, nemzet, határ) pajzsként magasba emelő többségi románság, nemcsak az újdonsült – sok mindenben, jogi ügyekben is botcsinálta – kormányfő, de a fogyasztó tömeget (annak szinte már genetikailag megélt és tovább éltetett sztereotípiáit) oszthatatlan „kórusban” kiszolgáló, a hatásos reklámfogásokra berendezett média kiszolgálói is elképesztő vádakat és konklúziókat vontak le. Közben még annyi javításra sem voltak képesek, hogy az egyszer elírt halott (horthysta, fasiszta stb. állandó jelzővel ellátott) költőnek titulált idegen nevű valakit írónak nevezzék. Ez a totál tudatlanság és közöny valójában a jogos autonómia hiányát bizonyítja! (Különben már csak a hamvak sorsáról, jogfosztottságáról van szó, mivel az ellenőrzés ezek szerint kiterjeszthetővé és gyakorolhatóvá válhat a porhüvelyek, valamint az ortodox dogmákban s nevelésben egyértelműen hangsúlyozott keresztény szellemiség felett is.) A Ceauşescu-diktatúra idejéből – de a két világháború közti Románia beolvasztó nemzetiségi politikája vajon más volt? – átvett /ál/fölény, arrogancia, nagynemzeti korlátoltság folytatását vagy ismétlését jelenti a Pontáék „román földdel” fenyegető s a végleges tisztázáson tisztogatást értő érvelése, amennyiben egyáltalán nem kerülhetnek vissza a szülőföldbe a székely író hamvai. A minden-állampolgár-kormányfője helyett a rég meghaladott, kizárólagosan ortodox-román gondolkodásmódot képviselő miniszterelnök szerint Székelyföld sem létezik (mi több: nem is létezett), s az iskola- és utcanevek után a Székelyföld és minden, történelmi és mai realitást kifejező jelkép tagadása, eltüntetése következik, úgy, amint az „átkos” korszak példamutató évtizedeiben? Összefüggéseiben nézve, az időben: ez nem is a legújabb bal- vagy jobboldali pártocskák ugrabugrálását jelentené nálunk, hanem valahol a jobbágyrendszer jogi rendjének, nyílt megosztottságának naiv kifejezője, „demokrata” urak! – A többszázezer bekebelezett székely-magyar alattvaló sorsa feletti döntés, tévedhetetlen hatalmi ítélkezés a minden téren egyenlőségre, méltányosságra s pozitív diszkriminációra épülő Európával szemben a gyarmatosítás idejének végzetes tudatlanságára emlékeztet: akkor kezelték így az indián őslakosokat. Csakhogy ez a kizárólagosságot kinyilatkoztató, a másságot korlátozó, sújtó gyakorlat a mindenkori román történelemben egyértelműen bűnbakká kikiáltott „nemesi nemzet” fogalmát juttatja eszünkbe, groteszk módon; fura egy lecke a nemtelenek huszonegyedik századi utódai részéről. Valamilyen új irány, eszementek álma s csapdája (?) – annyi megszerzett-megadott jog és egyenlőség, összeurópai ígéret és jóvátétel után. Ez a tanulság a legfélelmetesebb. ------------------------------------------------------------------------------- „Szintén a román ellenzékkel szimpatizáló România liberă című tekintélyes román napilap hasábjain Ovidiu Pecican kolozsvári történész Nemkívánatos radikalizálódás címmel írt Nyirő újratemetéséről. A történész „képmutatásnak, ideológiai ostobaságnak és következetlenségnek” nevezi azoknak a románoknak az álláspontját, akik saját szélsőségeseiket elfogadják, de másokéit elutasítják. A szerző utal arra, hogy zsidó emberek életének kioltása miatt felelős Corneliu Zelea Codreanu vasgárdista vezért és Ion Antonescu tábornokot sok román hazafinak tartja, és csodálattal tekintenek rájuk, ugyanakkor tiltakoznak Nyirő újratemetése ellen. Pecican szerint Nyirő is pont ugyanolyan hazafi volt, mint például Octavian Goga, Nechifor Crainic vagy Radu Gyr költők, csakhogy Nyirő számára a hazát Magyarország jelentette. Pecican szerint Nyirő székelyföldi újratemetésének engedélyezése jóérzésről tanúskodó gesztus lett volna, emellett úgy véli, hogy a románoknak tisztelniük kell a székelyeknek Nyirő életművéről alkotott esztétikai véleményét, ami a magyarok iránti bizalom és tisztelet jele…” LÁSZLÓFFY CSABA. Szabadság (Kolozsvár) 2013. július 17.Egy hét és jön „a mi időnk” TusványosonTusványos 24 – A mi időnk! – e címszó alatt rajtol egy hét múlva a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor 24. kiadása. A szervezők szerint „a mi időnk" nem csak az egymásra találás, a közös gondolkodás, a visszatekintés, a tervezés és a tartalmas szórakozás ideje, hanem ezúttal a napirendre tűzött legfőbb témával, a regionalizációval kapcsolatos markáns vélemény megfogalmazásának az ideje is. Ennek jegyében a budapesti Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Magyar Ifjúsági Tanács a megszokottnál lényegesen több európai autonómia és kisebbségpolitika szakértőt hívott meg a július 23. és 28. között zajló tusnádfürdői rendezvénysorozatra. A baszk, katalán és finnországi svéd képviselőkön kívül a házigazdák a román demokrácia és a központosított rendszer lebontásának híveire is számítanak. Ha Smaranda Enache, Valentin Stan, Ovidiu Pecican vagy Gabriel Andreescu, a demokrácia és a román–magyar párbeszéd elkötelezett híveiként tusványosi visszajárónak számítanak, idén első ízben fejtheti ki Erdéllyel és a Székelyfölddel kapcsolatos álláspontját az autonómiapárti Sabin Gherman, a szociál-demokrata alakulat egyik kulcsfigurája, Viorel Hrebenciuc vagy Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester. Nem szerepel a meghívottak között viszont a korábban visszajáró vendégként számon tartott Traian Băsesecu államfő. Az anyaországot, többek között, Németh Zsolt külügyi államtitkár, Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár, Semjén Zsolt kormányfő-helyettes, Tarlós István budapesti főpolgármester, Schöpflin György történész és politológus képviseli. Mint minden egyes évben a szabadegyetem szombati napján ezúttal is Orbán Viktor miniszterelnök tart előadást. Sándor Krisztina, a szabadegyetem mellett az egykori alapítókból, főszervezőkből létrehozott szenátus tagja szerint, ha minden egyes meghívott, aki visszajelzett, valóban megtiszteli jelenlétével a rendezvényt, az elmúlt évekből ismert párbeszédek az idén valóságos kerekasztal-beszélgetésekké alakulnak. Újságírói kérdésre, miszerint miért ismét az autonómia kerül terítékre, Sándor Krisztina elmondta, egyszerűen azért, mert még mindig aktuális. „Addig amíg bizonyos gondok meg nem oldódnak, mint amilyen az autonómia vagy az orvosi egyetem kérdése, addig nem mondhatunk le a napirendre tűzésükről és vitájukról" – fejtette ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke. Sándor Krisztina cáfolta azokat a felvetéseket, miszerint a Tusványos idei kiadása afféle Fidesz-kampányindító lenne. „Fontosnak tartjuk elmondani, hogy az Erdélyben élő kettős állampolgárok éljenek a szavazati jogukkal és vegyenek részt a 2014-es magyarországi választásokon. Ennyi és nem több" – szögezte le az EMNT ügyvezetője. A keddi sajtótájékoztatón a szervezőcsapat részéről Jakab Attila és Vass Orsolya ugyanakkor arról beszélt, hogy idén is negyvenezer látogatót szeretnének az Olt-parti kempingbe vonzani. Fő céljuk a fesztiválozókat bekapcsolni a szabadegyetem előadásaiba, a szabadegyetemre érkezőket pedig az esti bulikba. A jó hangulatról az idén olyan fellépők gondoskodnak, mint a Magna Cum Laude, Semi Holsen, Budapest Bár, Csík Zenekar, A kutya vacsorája, Beatrice, Role, Demjén Ferenc, Magashegyi Underground, Balkan Fanatik vagy a Ghymes. A táborozók testi épségét a helyi vadőrök próbálják megóvni a tusnádi kempingbe időnként be-betoppanó medvéktől. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2013. július 23.Tusványos 24Ma kezdődik a bálványosi szabadegyetem A mi időnk! a mottója az idei, huszonnegyedik Bálványosi Nyári Szabadegyetemnek és Diáktábornak, amelyet Tusnádfürdőn tartanak július 23-28. között, a Magyar Ifjúsági Tanács és a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány szervezésében. A több mint húsz helyszínen zajló előadások és eszmecserék idén elsősorban a régióátszervezés köré csoportosulnak – tájékoztatnak a szervezők sajtóközleményükben. Az idei táborban sokkal több külföldi meghívott jelezte részvételét, mint az elmúlt években. Jelen lesz: Marc Gafarot i Monjo, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője, Sabrina Ragone spanyol jogász, alkotmányjogász, aki a katalán függetlenségi törekvések alkotmányjogi kérdéseivel foglalkozik, Elizabeth Nauclér, a Finn Parlament svéd parlamenti csoportjának képviselője. Visszatérő vendégnek számít Smaranda Enache, a marosvásárhelyi Pro Európa Liga társelnöke, Valentin Stan politológus, Sabin Gherman, közismert Erdély párti politikus, a Transilvania Live ügyvezető igazgatója, Ovidiu Pecican, történész, közíró és Gabriel Andreescu, emberjogi aktivista. Magyarországról részt vesz Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. Törzsvendégnek számít a két „alapító”, Németh Zsolt Magyarország külügyi államtitkára és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt, elnöke valamint Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, Tőkés Lászlóval együtt szombat délelőtt tart előadást A mi időnk! címmel. A mottó jegyében az előadások kötődnek az egyszerűsített honosítás, a magyar állampolgárság, a nemzeti érdekek képviselete, az autonómia és a választójog kérdésköréhez. A közéleti-politikai előadások idén is a Lőrincz Csaba sátorban, illetve a Kós Károly-sátorban kapnak helyet. Terítékre kerül továbbá az erdélyi magyar orvosképzés helyzete, de értekezéseket folytatnak a szólásszabadság és a média viszonyáról, ugyanakkor nem marad ki a programból Magyarország és Kelet-Közép-Európa aktuális helyzetének elemzése, valamint gazdasági és környezetvédelmi kérdések megvitatása sem. A szabadegyetem szórakoztató jellegét az esti koncertek is biztosítják, fellépnek: Semi Holsen, Magna Cum Laude, Budapest Bár, Csík Zenekar, A Kutya vacsorája, Beatrice, Role, Demjén Ferenc, Magashegyi Underground, Ghymes és a Balkan Fanatik, továbbá Orpheusz, Longstep, Selfish Murphy, Monyo Project, Stereogam. Minden este 18 órától Dumaszínház, fellépők: Felméri Péter, Dombóvári István, Csenki Attila, Tóth Edu. A sajtóközleményből az is kiderül, hogy medve továbbra is van Tusnádfürdőn, ezért idén is helyi vadőrök gondoskodnak arról, hogy minél távolabb tartsák a medvét a tábortól, ezenkívül pedig egy őrző-védő szolgálat munkatársai is folyamatosan ott lesznek a táborban. Szabadság (Kolozsvár) 2015. február 6.Az emlékezés jegyében ünnepelt a bábszínházBarátai, kollégái, ismerős és ismeretlen tisztelői emlékeztek az intézmény és a romániai bábozás két meghatározó személyiségére, Kovács Ildikó és Mona Marian rendezőkre tegnap délután a Puck Bábszínházban. A főhajtásban Szilágyi Júlia, Hegyi Réka, Melania Ursu, Tudorel Filimon, Ovidiu Pecican és Roxana Croitoru segédkezett, akiket közeli barátság fűzött a neves szakemberekhez, s akik évtizedekkel később is képesek úgy felidézni a kedves találkozásokat, együttműködéseket, mintha csak tegnap történtek volna. A Puck Bábszínház 65. születésnapjára szervezett rendezvénysorozat már délelőtt elkezdődött, a legkisebbek – és persze az örök fiatal, kíváncsi felnőttek – az Apolodor könyve és a Micimackó (fotó) című előadásokat tekinthették meg, ezáltal ők is maguk elé képzelhették Mona Marian és Kovács Ildikó emberi és művészi nagyságát. Ettől volt teljes az ünneplés. F. Zs. Szabadság (Kolozsvár) 2016. augusztus 5.A törzsi Románia – România liberăMindig úgy gondoltam, hogy magunk mögött kellene hagynunk a klánok, a cinkos „nagycsaládok” Romániáját, ahol a rokoni kapcsolat helyettesíti az alkalmasságot, az intelligenciát. Ahhoz, hogy kikerüljünk a ceauşizmus nyomorúságából és egyenes gerinccel lépjünk be a nyugattal kompatibilis, nemcsak technológiailag fejlett civilizáció reflektorfényébe, véget kellett vetnünk ennek a feneketlen szakadéknak tűnő múltnak, mely a történelem legmélyebb bugyraiból érkezett és egy tanyákból és viskókból álló világra jellemző, ahol a túlélés sokkal inkább függ a vérségi szolidaritástól és hűségtől, mint a bölcsességtől és a dolgok jó irányításának képességétől. Úgy tűnt, hogy a szabadság első évétől, 1990-től kimutatott atavizmusok – bányászjárások, romaházak felgyújtása és magyar kisebbség elleni harcias uszítások – ellenére és ronda módon élve túl egy csaknem egy újabb évtizedet (az utolsó bányászjárásig). És mégis, huszonöt évvel később, negyed évszázaddal Ceauşescu és a vörös totalitarizmus bukása után, a jogállamiság kellős közepén és az Európa-párti demokrácia kifeszített lobogói alatt, kilenc évvel Románia EU-felvétele után újra alkalmunk van belépni a történelem rémálmába. Minapi hírek azt mutatják – feketén fehéren, pontosabban a helyszínen készített felvételeken –, hogy Romániában a demokratikus változások apoteózisának teljében újra bevezették a rabszolgaságot. E téren, sajnos, nincs semmilyen kétség, a dolgok – legalább egy helyen az országban – a hatóságok szeme előtt és cinkos hallgatása közepette zajlanak. Nem a világ szexuális kereskedelmének piacain romániai, vagy moldovai fiatal lányok eladásában közvetítő futtatói hálózatokról beszélek és arról a számos állampolgárunkról sem, akiket „feketén” alkalmaznak olyan vállalkozók, akik nem akarnak az állammal osztozni a nyereségen, megfosztva ezzel a nem hivatalosan foglalkoztatott alkalmazottaikat a munkában eltöltött idő hosszától függően növekvő pótlékoktól és a hivatalosan igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásoktól. Ezek az esetek annyira gyakoriak és ismertek, hogy visszaszorításuk az állam egyik fő céljává vált (azt is el kell mondani, hogy nem túl nagy sikerrel). Az ilyenfajta mindennapokkal szembesülő egyszerű ember, pAradox módon, a gazdaságilag elnyomottak oldalára áll. Tudja, hogy ha az állam többet tenne egy virágzó gazdaság létrehozásáért, akkor kevesebben fogadnának el megalázó túlélési feltételeket és nem hagynák többé, hogy átverjék, manipulálják, vagy a lehető legtalálékonyabb módon kihasználják őket. És ilyen körülmények között a maffiózókat gyakran olyan ügyes fickóknak tekintenek, akik legalább megpróbálnak ezt-azt elérni, semmint hogy elfogadják a munkanélküliség és a távlathiány lehangoló bénultságát, amire úgy tűnik, hogy a hivatalos politikák számos olyan szerencsétlent ítélnek, akikről beszélek. És amikor egyik, vagy másik maffiózó visszaél a hatalmával, akkor az illető morog valamit a bajsza alatt arról, hogy nem volt szerencséje és hogy ez egy többé, vagy kevésbé elszigetelt eset, míg ha arról értesül, mint 2008, vagy 2009 környékén, hogy az állam csökkenti a fizetését, akkor felfogja, hogy ez általános politika, ez pedig nemcsak a saját költségvetésére mér csapást, hanem a jobb életről magában táplált reményekre is. De a dolgok ezúttal teljesen elszabadultak. Egy Argyas (Argeş) megyei – tehát nem az ország legelmAradottabb, vagy a civilizációtól legtávolabbi megyéje – településen maffiaklánok által utcáról elrabolt, majd nyomorúságban és szabadulási remény nélkül szolgálatra kényszerített fiatalokat és öregeket bántalmaztak, használtak ki, éheztettek, hagytak megbetegedni, vagy egyes esetekben, közömbösségből és cinizmusból meg is halni, éveken keresztül. Évekig tartott, mire a rendőrség tudomást szerzett erről és közbelépett. De tényleg ennyi időre volt szükség, miközben a polgári hatóságok, a szomszédok és az ismerősök, a kérdéses település lakói derűsen és felemelt fejjel mentek el mindezek mellett, aljas módon és teljesen cinikusan foglalkozva rendezett életükkel ugyanúgy, mint korábban? Nemcsak azt kérdezem, hogy vajon hol volt a szemük a polgármesteri hivatal embereinek, a postásoknak, az adószedőknek, a rendőrnek és az óra-leolvasónak, hanem azt is, hogy vajon mit tett a magasságos egyház, illetve képviselői, a pap és kántor? És azon a településen, vagy valahol a szomszédságban nem működik egyetlen civil szervezet sem, egyetlen állatvédő, galambóvó, bélyeggyűjtő kör sem, mely egy bizonyos – bármilyen – közös ügy köré gyűjtene néhány polgárt, akikben aztán esetleg felvethetné a fejét egy polgári nyugtalanság, netán szégyen- és bűnösségi érzet? Ezúttal nem külföldön nehéz helyzetbe hozott, vagy megalázott román állampolgárokról van szó. Azok, akiket beszélő eszközök szintjére alacsonyítottak, kitéve azok kénye-kedvének, akik a térségbeli hivatalosságok – mondjuk úgy – rövidlátását kihasználva kisajátították őket, a saját hazájukban, egy olyan államban élnek, melynek alkotmánya szavatolja számukra az állampolgári jogok, általában véve a szabadsághoz fűződő, sőt még az önkiteljesedésre törekvési joguk gyakorlását is. Mondjuk ki őszintén: attól kezdve, hogy valahol Argyasban – vagy bárhol máshol Romániában – vannak rabszolgasorsra alacsonyított polgárok, Romániának többé nincs oka modern és demokratikus államnak tartania magát. A történelem órákon azt tanítják, hogy a világ más részein a rabszolgaságot már 1848-ban eltörölték. Egyetlen mozdulattal kitépték a történelemnek ezt a dicsőségnek és méltóságnak híján nem lévő lapját. A hatóságok bűnös cinkosságával, mondjanak bármit. Vajon mit csinál a rendőrség, a csendőrség, a titkosszolgálataink, a nyomozóügynökségek, azok a polgárok, akik arra is odafigyelnek, ami a saját portájukon túl történik? Milyen embertelen világba jutottunk? Megvártam, míg elhalkulnak az ügy kapcsán kirobbant első morajok. Arra gondoltam, hogy talán nem értettem meg pontosan a történeteket. A dolgok lecsillapodtak, a bűnösöket megsétáltatják a bíróság előtt és valószínűleg kapnak valamilyen büntetést. Ezzel az eddig is nyugodt Románia teljesen megnyugodott. A kormányfő – tudomásom szerint – nem tartotta fontosnak érdeklődni a helyzet iránt, ellátogatni a térségbe, leváltani valaki mást is, ne csak az ügyeletes bűnbakot. A Victoria-palotából valószínűleg az ügy helyiérdekűnek és semmiségnek tűnik. Nem hiszem, hogy a legkevésbé is megingott volna az Argyas megyei kormánymegbízott alatti szék. Az ország effektív vezetője elégedettnek tűnik a területi és szakminisztérium képviselői munkájával. Ami az elnököt illeti, mit is mondjak?! Mondjon ő is valamit, ha van mit… A klánok Romániájában élünk és visszasüllyedtünk a rabszolgaság Romániájába. 2016 nyarának kellős közepén, a XXI. században, hogy úgy mondjam. És köztünk még vannak egyesek, akik moderneknek, európaiaknak és – ez mindennek a teteje – az egységes és központosított állam megalapítóinak derék utódainak tartják magukat és bennünket is. Vajon milyen mélyre süllyedhetünk még. Ovidiu Pecican eurocom.wordpress.com 2017. október 14.Hétfőtől Puck-fesztivál KolozsváronÖt napon át nézhetnek bábelőadásokat Kolozsváron a műfaj kedvelői. A XVI. Puck Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválja október 16-20. között várja az érdeklődőket, a fesztiválon résztvevő 21 produkciónak a szervező Puck Bábszínház mellett a kolozsvári magyar és román opera, a Diákművelődési Ház, a Gheorghe Dima Zeneakadémia, és a ZUG.zone ad otthont. A meghívott és a versenyben lévő előadások mellett szakmai műhelyre is sor kerül, a fesztivál minden napján pedig legalább egy, de gyakran két magyar nyelvű előadás várja a kolozsvári közönséget. A fellépők olaszországi, magyarországi, Moldova Köztársaság-beli, nagy-britanniai és romániai művészek lesznek. Különleges meghívott a nagy-britanniai Stephen Mottram és az olaszországi di Filippo Társulat, a debreceni Vojtina és a kisinyovi (Moldova Köztársaság) „Guguță” Színház. Hétfőn a Puck Bábszínház magyar tagozata az Én vagyok Pinokkió című előadásra várja a gyermekeket, de a felnőtt közönséget is a bábszínház székhelyére, a kezdési időpont este 7 óra. Kedden 10 és 13 órától a szatmárnémeti Harag György Társulat Brighella bábtagozatának Történet a tálról és a kanálról című előadása látható a ZUG.zone-ban (Traian utca 40-42 szám), a Puck Bábszínházban pedig 17 és 19 órától a debreceni Vojtina Bábszínház vendégszerepel a Szerencsés Jánossal. Szerdán magyar nyelven a Diákművelődési házban 9:30 és 11 órától a marosvásárhelyi Ariel Színház mutatja be A kis hableányt, csütörtökön 10 és 13 órai kezdéssel pedig a nagyváradi Lilliput Társulat Kispipi és Kisréce című bábjátékára várják az érdeklődőket (helyszín: ZUG.zone. Pénteken 9:30 és 11 órától a Puck színpadán a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház lép fel A rest legény című produkcióval. Különleges lehetőség nyílik a bábszínészek, színészek és színművészeti hallgatók számára október 18-án, szerdán délután 3 órától, A mozgás logikája címmel az oxfordi Stephen Mottram tart bábos műhelymunkát a Puck Bábszínházban. A hagyományokhoz híven idén is versenyjellege van a fesztiválnak, 16 társulat előadása fölött dönt majd az öttagú bíráló bizottság. A zsűri elnöke Slobodan Marković (a Szabadkai Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivál igazgatója), tagjai pedig: Roxana Croitoru teatrológus, Katona József rendező, Ovidiu Pecican újságíró, és Epaminonda Tiotiu díszlettervező. A fesztivál október 20-án, pénteken 18: 30-kor a díjátadó ünnepségen zárul. Szabadság (Kolozsvár) lapozás: 1-30 | 31-32
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
